Névadónk

soos_istvanDr. Soós István (1902-1959)

Kisújszállási középiskolai tanár fia, a Műegyetem vegyészkarának elvégzésével az Ampelológiai Intézetnél napidíjas állami szolgálatba került. A Geisenheimi Kísérleti Intézetben borbakteriológiai és borkémiai tanulmányokat végzett.

Hazaérve, az Ampelológiai Intézetben munkája kettős:

  1. tiszta fajélesztő tenyészetek előállítása és
  2. borvizsgálati módszerek tökéletesítése.

Eredményei:

  • 42 fajélesztő szelektálása,
  • morfológiai és fiziológiai tulajdonságainak leírása
  • és a fajélesztők gyakorlatba való bevezetése.

Az Ampelológiai Intézet fajélesztő és penészgyűjteményét világhírré emelte, külföldi tudományos intézetek is igénybe veszik.

Olaszországban tudományos intézeteknél végzett tanulmányút után, 1946-tól 10 éven át a Szőlészeti kutató Intézet igazgatója, romokból helyreállítója.

1952-től haláláig egyetemi tanári minősítésben a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola (ma egyetem) borászati tanszékének vezető tanára. A Párizsban működő Nemzetközi Szőlő és Borhivatal borbizottsági elnöke.

1958-ban a Budapesti Nemzetközi Borverseny vezetője a Szőlészeti Kutató Intézet 60 éves jubileumán.

1959-ben Klosterneuburgi Nemzetközi Borverseny bíráló bizottságában Magyarországot képviselte közvetlenül korai halála előtt. A budafoki Szőlészeti- Borászati Szakiskolának 1947-50-ig volt előadó tanára, kémiát és mikrobiológiát adott elő.

Művei:

  • A borok betegségei, hibái és azok javítási módjai
  • Borbakterológia (1948)
  • A must és bor kezelése a gyakorlatban (Soós-Bíró)
  • Borpárlat és pálinkafélék (1948, Soós-Rakcsányi)
  • Borászati kémia (Budapest 1948, 1955)
  • Borászati mikrobiológia (Budapest 1948, 1954)
  • Borgazdaságtan (Budapest 1955, Soós-Scholtz egyetemi tankönyv)

Emléktáblájának elhelyezése 1967. december 16-án történt az iskola falán, amikor a budafoki Élelmiszeripari Szakközépiskola Soós István nevét felvette.